Ezernyolcszáznegyvennyolc, tizenöt, tizenkettő, három. E számok ma többet jelentenek minden magyarnak, mint máskor. Ezen a napon egy történetté állnak össze, ezen a napon lángra gyújtják bennünk nemzeti büszkeségünk.
1848. A török kiűzése után Magyarországon a Habsburg az úr. Majd száz év eltelt, és szabadságunk még mindig csorba, függetlenségünk még távoli. Szavakkal próbálták visszanyerni őket, de a szavak, a szavak újfent elbuktak. Tettekre volt szükség. De akkor is, mint mindig, mielőtt a tűz lángra gyúlt, kellett egy szikra. Egy szikra, ami erőt ad, egy szikra, ami elindít. Ez a szikra Párizs volt. A forradalom híre futótüzet csiholt Európában. És a tűz terjedt. A francia főváros után Bécs következett, végül a láng elérte hazánkat is.Március 15. A kora reggeli órák az utcán találtak egy ifjút, amint a Pilvax felé rohan. Szemében vad láng, szívében a szabadság vágya égett. Tenni akart, de nem csak ő, a társai is. Össze akarták kovácsolni a magyarokat, egy célért, a célért, amiért érdemes küzdeni, a szabadságért. Egy dal szólt aznap, dal, amely mindenki szívébe erőt öntött. Erőt, hogy érvényt szerezzenek akaratuknak. Egy eskü volt az a dal, eskü a magyarok istenéhez.
Tizenkettő. Vér nélkül szerzett érvényt tizenkét pontnak, nemcsak a pesti ifjúság, de mindenki más is, aki csatlakozott hozzájuk. Tizenkét pontba szedve állt a követelés, és a hatalom, amely egy szavára nem hallgat, meghajolt a benyújtók tömegének. Apró mégis hatalmas győzelem, rövid mégis időket átívelő.
Három. Mit jelent ez a szám március 15-én? Jelenti számunkra a magyar zászló színeit. Az erő vörösét, a hűség fehérjét és a remény zöldjét. E három szín ott virít ma minden magyar szíve fölött, emlékezve a forradalomra. És e szám jelképezi a magyar nemzet kívánságát: „Legyen béke, szabadság és egyetértés”.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése