Éjben fürdő szavak

Egyedül vagyunk mind a téli éjszakában, csak az alkotás világít odafönn magában




Az író, L. J. Wesley jóvoltából már megjelenés előtt olvashattam Brooke: A testem a börtönöm című regényét. Kissé megkésve, de hoztam róla az értékelést. Akit sikerül felcsigáznom, az ne habozzon, 19-22. között ugorjon el a Könyvfesztiválra (Imádom a könyveket stand), vegye meg és dedikáltassa. Hogy tényleg megéri-e? E cikkből most kiderül! 





A könyv bemutatása:
Az író legújabb naplóregényét tisztelhetjük benne. Ennek megfelelően a főszereplő szemszögéből, szubjektíven, gondolatokkal és véleményekkel tarkítva tárul elénk a cselekmény. A helyszínek elképzelését teljes mértékben ránk hagyja, bár ebben az is közre játszik, hogy Brooke esetében két dolog maradt, amit használni tud: az agya és a füle. Életének emlékei hiányosabbak, mint egy hároméves nemlétező történelemtudása. Azonban Szerencséjére vagy épp szerencsétlenségére fokozatosan visszatérnek. Adott tehát egy múltnélküli lány, egy kórház és rengetek, eleinte ismeretlen rokon. De vajon a végeredmény is olyan érdekes lett-e, mint a hozzávalók?


Vélemény:
Úgy tűnik Wesley Úr magára talált az ilyen stílusú írásokkal. A témát akár komolyan, komoran, hosszasan is taglalhatná, ehelyett a rá jellemző könnyedséggel vetette papírra a gondolatait. A humor megint csak főszerepet kapott és már az első fejezetnél széles mosolyra húzódott a szám. A folytatás sem okozott csalódást. Brooke monológjaiban és a rokonokkal való (létre nem jött) párbeszédjeiben nem nélkülözi a csípős megjegyzéseket, az iróniát és szarkazmust sem. Már az elején megkedveltem a lányt, a helyzethez való hozzáállása miatt, de ahogy az emlékei visszatértek és kiderült, hogy nem csekély mértekben volt léha életű, hát, veszített a vonzerejéből (bár a végére visszahozta magát). A könyv nagy teljesítménye még a látványos jellemfejlődés. Nem megy bele túlságosan a lélektani fejtegetésbe, de a szemünk előtt változik meg a főszereplő és akar jobb lenni. A múltja ellenére vagy épp amiatt. Néha ilyen tragédiáknak kell történnie, hogy az ember ráébredjen, hogy rossz úton jár. 
Az előző művéhez képest összeszedettebb volt az írásmód, kevesebb elírással és logikai hibával. Bár néha olyan dolgokat is érzékelt a hölgyemény, amit szerintem azon állapotában nem biztos, hogy tudott volna. 
Összességében egy kifejezetten jó kis könyvet kaptunk, amit akár többször is elolvashat az ember, és mivel nem egy 900 oldalas monstrumról van szó, még utazáshoz is remek társ lehet. 


Kiknek ajánlom:
Mindenképp a 18 életévüket betöltött embereknek, akik nem riadnak vissza az esetleges káromkodásoktól, a megcsalástól és pikánsabb légyottjelenetektől sem. Ha szerettek nevetni, és nem szégyenlitek ezt a buszon is megmutatni, valamint bírjátok a naplóregények minden hozadékát, akkor ez a regény bizony nektek való!


Kedvenc részlet:
Ha az itteni orvosai is rábólintanak, akkor a héten elszállítjuk, és elkezdjük a kezeléseket. Azt várom öntől, hogy pár hónapon belül kinyissa a szemét. Megegyeztünk? 
Azt várja? Na, de doki, ne essünk túlzásokba! Ha ez így működne, akkor nemhogy a szemem nyitva lenne, hanem körbe-körbe rohangálnék ebben a nyamvadt kórteremben”



Remélem találkozunk szombaton a könyvfesztiválon!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszöntlek éjféli Vándor!


A gondolataim sötét birodalmába tévedtél. De ne csüggedj, elveszni nem fogsz! Amíg szeretsz alkotni és olvasni, nagy baj nem lehet.
Jöjj közelebb, hadd meséljek szép és csúf dolgokról. Dalolok neked búról, regélek számtalan tintaszagú könyvről, bevezetlek fantáziám bugyraiba és megismertetlek pár érdekes emberrel.
Ha felkészültél, csak ragadj teát, rumot vagy kávét és helyezd magad kényelembe.

Blogadatok

Nyitás dátuma: 2018.03.02.
Blog témája: irodalom, kultúra, személyes, mindenféle
Bejegyzés gyakoriság: heti 1-2
Blogger: Hollótoll
Elérhetőség: hollotoll.18@gmail.com
Facebook: https://www.facebook.com/Hollotoll2.0/


Visszatérő Vándorok

Eltévedtél?

Vándorszám