Nem egy mai darab, nem is hosszú. De annál mélyebbre tud rántani. Felkészültél?
Véreső
Az eső szép lassan érkezik. Először egy-egy csepp apró koppanását hallani. Utána egyre több ütődik neki az útnak, párkánynak, embereknek. Végül összemosódnak egyetlen egybefüggő szimfóniává. Az eső ilyenkor zene.
De mi van, ha nem víz az, ami csepeg, hanem vér? Ha a leérkező cseppeket nemcsak hallod, hanem érzed is? Ha minden egyes koppanástól egyre gyengébb és gyengébb vagy? Akkor az „eső” nem zene, hanem lárma és fájdalom. A füledben dobol elfolyó életed hangja. És te cseppről cseppre fogysz.
Figyeled, ahogy felvágott ereidből a vér végigfolyik a csuklódon, és az ujjbegyeidtől búcsút intve megkezdik útjukat a padlóra, hogy karmazsin tócsává egyesüljenek. Kopp. Kopp. Kopp.
A koppanásokat aláfestésként halk dobbanások kísérik, amik egyre lassabbak és lassabbak lesznek. Míg végül az eső magára marad, és nem hallod többé a dobogást. Ahogy már semmi mást sem.
2016.07.17.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése